2018. aug 14.

Egy futballturista élménybeszámolói

írta: Játékoskijáró
Egy futballturista élménybeszámolói

Kisvárda-Fradi kicsit másképpen,

avagy leteszteltük a kisvárdai VIP-et

1./ Gondolatok a témához és a címhez

Évekkel ezelőtt a Barcelonához közeli Tossa de Maarban jártam, ahol szállásadónk, egy helyi apartman ház tulajdonosa fogadásunkkor az épület tetején lengedező Barca-zászlóra mutatva büszkén elújságolta, hogy gyerekkora óta a katalán sztárklub fanatikusa, és amióta csak az anyagi helyzete lehetővé teszi, bérlete van a Nou Camp VIP szektorába, hogy ezzel is támogassa szeretett egyesületét.

Ott és akkor feltettem magamnak a kérdést: vajon lesz-e valaha Magyarországon akkora kultúrája a labdarúgásnak és lesz-e olyan erős és őszinte klubhovatartozás érzés a tehetősebb (de nem feltétlenül a felső tízezerhez tartozó) emberekben, hogy ilyen elkötelezetten támogassák a szeretett egyesületeiket?

Ez a kérdésfeltevés akkor már csak azért is tűnhetett időelőttinek, mert fejlett VIP-szektorok hiányában nem is lehetett „VIP-es szurkolókról” beszélni Magyarországon. Az azóta eltelt szűk egy évtized azonban komoly változásokat hozott a hazai futball infrastruktúráját illetően, ezért időszerűnek éreztem egy kis utánajárást: vajon van-e Magyarországon egyáltalán igény, mi több, fizetőképes kereslet a futballklubok által nyújtott VIP-szolgáltatásokra, és ha igen, mennyire érdemes azokat igénybe venni, és egyáltalán mennyire törik magukat a klubok ezen lelátórészek piaci alapú, nyereséges üzemeltetése érdekében.

Utam elsőként – mondhatni stílszerűen – az új kisvárdai stadion megnyitójára vezetett, ahol a rekordbajnok Ferencváros vendégszerepelt.

 2./ Beléptetés

A stadionavatóra a VIP jegyek egységesen 15.000,- Ft-ba kerültek (ez a jegyár a hazai mezőnyben átlagosnak tekinthető), amelyeket régi barátommal és szurkolótársammal az interneten váltottunk meg, az MLSZ jegyértékesítési felületén keresztül.

Kocsival érkeztünk a stadionba, és értelemszerűen (legalábbis számunkra értelemszerűen) a VIP-parkoló felől igyekeztünk megközelíteni a létesítményt. A VIP parkoló bejáratánál őrködő két biztonsági őr közül az egyik azonban rögtön azzal a kérdéssel nyitott, hogy fel van-e íratva a rendszámunk a VIP-listára. Közöltük vele, hogy nem, hiszen mi az interneten vásároltuk a jegyeket, és ott nem is volt lehetőség megadni a rendszámot.

 „Ja, mert ti az interneten vettétek a jegyet? Azzal mindig csak a baj van” - mondta erre ő, és átirányított minket a „nem VIP” parkolóba azzal, hogy ha letettük a kocsit, nyugodtan sétáljunk át a VIP-parkolón, ne menjünk körbe.

Mi persze így is tettünk, a gond csak az volt, hogy mire leparkoltunk (beletelhetett ”kemény” 2-3 perc), az ominózus őr már kereket is oldott, a kollégája pedig nem volt hajlandó beengedni bennünket a szilárd útburkolatú VIP-parkolóba, így mehettünk kerülővel körbe, a poros, kavicsos földúton a VIP-bejárat irányába. Értem én, hogy csak száz méter, de akkor is…

parkolo.jpg

Azóta is próbálunk rájönni, hogy ennek mi lehetett az indoka, de sajnos továbbra sem tudjuk. Szerintünk ő maga se. Akinek van ötlete, a lehetséges megfejtéseket szeretettel várjuk kommentben a cikk alá a Játékoskijáró blog Facebook oldalán.

Némi adalék az előbb elmondottakhoz: velünk egyszerre ért a VIP-bejárathoz az egyik Skybox tulajdonos, akivel szintén „bénáztak” az erős emberek a beengedés előtt egy sort. Nekem már az is furcsa volt, hogy a számukra vadidegen (igen, ez a beszélgetésből egyértelműen kiderült) „business-szerkós” üzletembert kanyar nélkül letegezték. Lehet, hogy én veszem túl komolyan az etikettet, de szerintem nem. Na mindegy.

A szektor bejáratánál - végre - zavarba ejtően csinos és zavarba ejtően fiatal hostess lányok fogadtak bennünket, akik előtt egy nagy asztalnál betűrendes sorrendben különféle borítékok sorakoztak, amely végre profi szervezésre utalt: a VIP-vendégek vezetéknevei szerinti sorrendben szortírozták szét a jegyeket. Egy egész hadseregnyi jegyet.

Nagy csalódásunkra a mi neveink nem voltak egyik borítékban sem…, mint kiderült azért, mert mi fizettünk a jegyekért. Hány fizető néző lehetett a VIP-ben, nem tudom, de az mindenesetre árulkodó, hogy rengeteg „0,- Ft-os jegyet” láttunk lelátószerte a szektorban. Egyébként érdekes módon a jegyünkre nem is voltak igazán kíváncsiak, már kaptuk is a karszalagokat arra a varázsszóra, hogy neten vettük a jegyeket. Ha ezt tudtuk volna előre…

Összefoglalva: beléptetés 10/3 pont.

3./ VIP szektor

A VIP lelátórész kifejezetten igényes, de nem luxus kialakítású. A mosdó bővelkedik a kivitelezési hibákban és hiányosságokban, elég, ha csak annyit említek meg, hogy ha valaki életerősen benyit a férfi WC-be, az azzal a lendülettel

  1. jól pofán vágja azt, aki a legszélső mosdónál mossa a kezét,
  2. teljes panorámát enged a körülötte elhaladó hölgy vendégek számára a férfi piszoároknál folyó műveletekre.

De ne hallgassuk el a jó dolgokat sem!

A VIP-terasz szuper kényelmes, a székek igényesek, kárpitozottak és karfásak (bizony, ez nem mondható el minden magyar stadion VIP-teraszáról!), a meccs az üvegfal épületen belüli oldaláról is jól látható, a vitatott szituációk a benti részen kihelyezett nagyképernyős tv-knek hála szinte azonnal visszanézhetőek.

Bocsi, még egy kis rosszmájúság a végére: a VIP-szektor teltház esetén kicsit szűkösnek bizonyul, kevés az ülőhely és az asztal is, de ezekkel a hiányosságokkal még együtt lehet élni, bár én az üzemeltető helyében kezdenék valamit ezzel a helyzettel.

A kép ezzel együtt is abszolút pozitív, a VIP-szektorban tényleg minden adott ahhoz, hogy élmény legyen a meccsnézés.

Összefoglalva: a VIP szektor kialakítására én 10/9 pontot adok.

4./ Ellátás

Kezdem az italokkal: ásványvízből, üdítőkből a kínálat kielégítőnek, vagy talán inkább bőségesnek volt nevezhető, sőt, alkoholos italokból is olyan minőségű és mennyiségű kínálat állt rendelkezésre, ami ezen a szinten elvárható. Bosszantó szépséghiba, hogy kávéval nem tudtak szolgálni, ami azért tekinthető mégis inkább bocsánatos bűnnek, mert este hat után már ne akarjon az ember mindenáron kávézni :)

Az ételek terén viszont már jóval árnyaltabb a kép: egészen a félidőig úgy tűnt, hogy kénytelenek leszünk beérni szendvicsekkel (ezek közül a lazacos kifejezetten finomnak, a többi legfeljebb átlagosnak nevezhető, ráadásul előbbiből szinte csak mutatóba volt, ami hamar el is fogyott), és szikkadt pogácsával, valamint száraz és túlcukrozott süteményekkel.

szendvics.jpg

Ízléses tálalás, szerény tartalom.

Amikor már végképp beletörődtünk, hogy éhesen megyünk haza, és a pénzünkért szinte semmi értékelhetőt nem kapunk, a félidő előtt pár perccel befutottak a húsos tálak és az est megmentője: a töltött káposzta!

A tálakon szereplő fogásokat átlagosnak, a káposztát viszont magasan átlagon felülinek nevezném, éppen ezért megérdemel egy képet is.

kaposzta.jpgA kérdés csak az, miért kellett ezzel a félidőig várni, hiszen nyilván mindenki a mérkőzés előtt szeretne kényelmesen jóllakni, nem pedig a rövid, alig tizenöt perces szünetben…

Az est legnagyobb mentését tehát minden kétséget kizáróan a töltött káposzta mutatta be (na jó, azért amit a hazaiak brazil kapusa villantott a 12. percben, az se volt gyenge), amellyel jelentősen kozmetikázott az összképen, már ami az ellátás minőségét illeti.

Összefoglalva: a kávétól, mint nagy hiányzótól eltekintve korrekt italválaszték, teljesen fölösleges és silány minőségű előételek, korrekt főtt ételek és szakácskönyvbe illő töltött káposzta, nálam ez 10/7.

5./ Kiszolgálás

Rövid leszek: a VIP-szektor pultjánál dolgozókra senkinek egy rossz szava nem lehet: 10/10!

6./ Biztonsági személyzet

Na most nem leszek népszerű. Legalábbis bizonyos körökben.

Említettem már a parkolós affért, ami önmagában nem is lett volna annyira kínos, inkább kellemetlennek mondanám.

Csakhogy!

Történt valamikor a második félidő környékén, hogy barátommal, egyszersmind szurkolótársammal lementünk dohányozni a szektor bejáratához (igazából csak ő dohányzott, én nem, de ez a történet szempontjából talán mindegy is), majd visszatértünkkor az egyik biztonsági ember (akit talán helyesebb volna inkább „kidobóembernek” nevezni) nem akart minket visszaengedni a helyünkre, mondván, hogy oda nem jó a mi „Silver” karszalagunk, csak a „Gold”.

Elsőre próbáltam menteni a szituációt azzal, hogy megmutatom neki a netről nyomtatott jegyünket, de egyből rávágta, hogy a jegy őt nem érdekli, mert az ide nem jó.

Még mielőtt forrni kezdtek volna az indulatok köztünk, az egyik hostess hölgy felvilágosította az illető kidobót, hogy elnézte az emeletet, a „Gold” (vagyis a Skybox”) egy szinttel feljebb van, ez itt a sima VIP, vagyis a „Silver”, ide jó a karszalagunk.

Erre nagy nehezen visszaengedtek minket abba a páholyba, ahonnan egyébként már előzőleg kétszer is kijöttünk, majd visszamentünk.

Anélkül, hogy bárkit le akarnék szólni, azért szívesen megkérdezném az illetőtől, hogy ha a „Silver” karszalag a – kettő közül - legalacsonyabb fokozatú VIP-helyiségbe nem jó, akkor hova lehet vele bemenni?

Igazából nem a tévedéssel volt a gond részünkről, hanem a hozzáállással és hangnemmel, amivel „lealáztak” két kiemelt vendéget, akik – talán nem is mellékesen – nem keveset fizettek azért, hogy beengedjék őket.

Ezen kívül még egy alkalommal előfordult olyan is, hogy szurkolótársam beszédbe elegyedett egy hosztesz hölggyel (a beszélgetést nem ő kezdeményezte, és három-négy mondatnál nem nyúlt hosszabbra), amiért cserébe egy másik kidobó ember ráförmedt és ki akarta tessékelni a stadionból. A komolyabb szóváltást itt is a hosztesz hölgy közbenjárása akadályozta meg, aki többször is kénytelen volt elmagyarázni az illetékes „szekusnak”, hogy az úr nem zaklatta őt, csak válaszolt a kérdésére. 

Összefoglalva: biztonsági személyzet 10/0.

7./ Meccs élmény

A pályán egy meglehetősen egyoldalú csatát látott a lelkes közönség: a mérkőzés során a végig dominánsan játszó vendégek akarata érvényesült, de a győzelmükhöz így is nagyon kellett a két ostobaságból származó, teljesen fölösleges kiállítás.

A két kapu mögött a táborok lelkesen és hangosan buzdították övéiket, a VIP-terasz közönsége pedig a helyhez méltóan, kulturáltan, de izgatottan, a vitatott szituációknál viszont tárgyilagosan követte végig a meccs eseményeit. Számomra külön örömteli volt, hogy a ferencvárosi játékosok az évek óta megszokott langyos, „alibi” körbetapsolás helyett hosszú idő után ismét végigpacsiztak az őket elkísérő fanatikusokkal. Ennyi áldozatért cserébe azt hiszem, ez joggal várható el minden meccs után.

Nagy birkózást láthatott a tisztelt nagyérdemű, de azt mondom, rosszabb meccset ne lássunk soha! Ezzel együtt nem jelentett különösebb sportélményt a találkozó, azt leszámítva, hogy egy szép új stadion avatóján vehettünk részt, ami mindig örömteli.

Összefoglalva: a meccsre én 10/6 pontot adok.

8./ Összegzés

Belátom, nagyon sok negatív dolgot gyűjtöttem egy csokorba, de párat aludva a történtekre, mégis azt kell mondanom, nem érzem reménytelennek a kisvárdai VIP-projekt jövőjét. Sőt, határozottan nem, hiszen úgy érzem, hogy pár egyszerű változtatással egy bármely futballszerető számára nyugodt szívvel ajánlható, egész estés szórakozást lehetne faragni egy kisvárdai VIP-es meccsnézésből.

Hogy miket változtatnék?

Először is, már a VIP-parkoló bejáratához is hosztesz lányokat tennék a biztonságiak helyett, vagy mellett, és minden VIP-jegyesnek megkülönböztetés nélkül biztosítanám a VIP-parkolást. Nem nagy cucc, csak egy kis odafigyelés az egész.

Másodszor, a biztonságiakat csak legvégsőbb esetben hagynám érintkezni a VIP-vendégekkel, vagyis csak akkor, ha a hoszteszek biztonsági kockázatot, vagy olyan kellemetlenséget jeleznek, amit ők nem tudnak kezelni.

Harmadszor, mivel a VIP-páholy látogatása egész estés program, ezért nem borzolnám a vendégek idegeit azzal, hogy a félidőig falatnyi szendvicseken és száraz pogácsán tartom őket, hanem már a meccs előtt egy órával „letámadnám” őket a töltött káposztával.

Negyedszer…ja nem is, kb. ennyi.

Zárszóként nem tudok elmenni egy lényeges gondolat mellett: az ország sport iránt érdeklődő közönsége számára több okból is óriási céltábla lett a kisvárdai foci. Egyrészt mert egy tizenpárezres kisváros csapata került fel az NB1-be, illetve kapott szinte nevetségesen kevés néző befogadására alkalmas fényűző, új stadiont, nem elhanyagolható mértékű politikai támogatottságtól övezve. Másrészt, mert ebben a kis csapatban mára alig maradt magyar játékos. Harmadrészt, mert mindezek dacára a Kisvárda eddig tökutolsó mennyei pontvadászatunkban.

Őszintén szólva, mindezek után magam sem tudtam előítéletek nélkül közelíteni a mérkőzéshez, de talán a helyszínen tapasztaltak nyomására átértékelődött bennem pár dolog.

Kétségtelen tény ugyanis, hogy a kisvárdai focifejlesztési projekt a már elmondottak miatt jelenleg összességében negatív megítélést érdemel, viszont azt se felejtsük el, hogy Kisvárdán korábban semmilyen múltja, kultúrája nem volt a – hazai szinten - minőségi labdarúgásnak, az pedig, hogy mindezek ellenére egyesek komolyan gondolják azt, hogy egy hosszútávon sikeres klubot faragjanak a hazai piros-fehérekből, az mindenképpen tiszteletet és figyelmet érdemel, pláne, ha mindezt saját nevelésű magyar fiatalokkal képzelik el.

A VIP-nél maradva: jóllehet ezt a VIP-et jelenleg még nem ajánlanám jó szívvel senkinek, de azt is látni kell, hogy a kezdeti hibák, gyermekbetegségek orvoslása esetén kifejezetten tartalmas program lehetne a térségben élő, focit szerető, minimum felső középosztálybeliek számára, hiszen

- a VIP-terasz adottságai minden igényt kielégítőek

- Kisvárda a megyeszékhely felől (sőt, akár több irányból is) közúton jól megközelíthető

- a VIP-jegy ára megfelelő szolgáltatás mellett korrektnek mondható lenne (egy rendes jegy is átlagosan 2-3 ezer forintba kerül, egy este alatt egy étteremben is el lehet költeni legalább 5-6 ezer forintot egy színvonalasabb vacsorával egybekötött meccsnézésre, a fennmaradó összeggel pedig a klub szimpatizánsai támogathatják a megye jelenleg egyetlen élvonalbeli csapatát).

Szerintem a kisvárdai focinak igen is helye lehet a hazai futballtérképen, feltéve, hogy hajlandó kiküszöbölni azokat a hibákat, melyeket én egyelőre a kezdeti járatlanság rovására írnék, illetve képes beváltani Révész Attila ígéreteit, miszerint 3 éven belül a keretet nagyobb részben saját nevelésű játékosokkal fogják feltölteni.

Szívből kívánom, hogy sikerrel járjanak, és hogy a VIP-teraszt a nem is olyan távoli jövőben túlnyomó részben az igényes, tehetősebb, a kisvárdai focit támogatni kívánó (vagyis a jegyért fizető) szurkolók, a csapatot pedig saját nevelésű (érts ez alatt: magyar, nem pedig honosított ukrán) fiatalok fogják megtölteni!

Egy ilyen klubra ugyanis szüksége lenne a magyar focinak. Hogy a Kisvárda képes lesz-e belátható időn belül ilyen klubbá válni, arra most még nem tudom a választ, de ki tudja, talán tavasszal már érdemes lesz újra visszatérni az NB1 legkisebb klubjának VIP-teraszára…

Egy azonban biztos: a kisvárdai töltött káposzta ízére és a helybeli ifjú hölgyek szépségére bátran lehet alapozni!

Szólj hozzá

stadion futball Ferencváros Fradi FTC VIP Kisvárda futballturizmus