Sose felejtem el azt a napot, mikor első felnőtt edzőm, Szusza Feri bácsi az öltözőben rám nézett, szó szerint hozzám vágta a 11-es számú lila-fehér dresszt – ami addig az egyébként nagyszerű balszélső, Rossi Ferencé volt – és így szólt:
“Na, Kisöreg, fogjad ezt a dresszt, és úgy vigyázzál rá, hogy ez a dressz fél évig a tiéd, de ha nem vigyázol rá, én utána többé meg se ismerlek!”

Feri bácsi egyébként mindig csak Kisöregnek szólított, mert a nevemet sose tudta megjegyezni.

Akkor még talán fel se fogtam, mekkora fordulatot hoz ez a kicsit talán durvának tűnő mozdulat az életembe, olyannyira, hogy elsőre majdnem meg is sértődtem, amiért úgy hozzám vágta azt a mezt az öltözőben.

Aztán persze rögtön ...