Idén rendkívül bőkezű volt velem a sors, hiszen a 2018-as év eddig öt csodálatos elismeréssel is megjutalmazott, melyekre egytől egyig rendkívül büszke vagyok. Többségük természetesen a kézilabdához kötődik, viszont mind az öthöz hihetetlenül hosszú út vezetett.

Családomban a sport iránti rajongás nem volt előzmények nélküli, hiszen édesapám, idősebb Köstner Vilmos, válogatott atléta volt, akiből később a DVSC színeiben labdarúgó, majd első osztályú, illetve FIFA-kerettag futball játékvezető lett. Tőle ragadt rám a foci szeretete, olyannyira, hogy a DVSC különböző korosztályos csapataiban magam is aktívan futballoztam.  

A kézilabdával egészen 14 éves koromig, vagyis 1968-ig semmilyen kapcsolatom nem volt. Ekkor ...