Nem megszokásból alakult ki, hogy a góljaim után az égre nézek, hanem azért, mert ilyenkor, és a mérkőzések után is hála van a szívemben Isten felé, mert tudom, hogy tőle kaptam a tehetségemet.

Ezért próbálok mindent úgy alakítani, nem csak a pályán, hanem az egész életvitelemben, hogy neki tetsszen. Nekem ez mindig nagyon fontos volt.

Nagyon fiatalon, az iskolában már tudtam, hogy tehetséges vagyok, tehetségesebb, mint a többiek. Bárhol, ahol játszottam, a mezőnyben kiemelkedtem, de arra nem gondoltam, hogy ez mit jelent. Hogy válogatott játékos lehetek, vagy milyen szinten játszhatok később, ebbe nem gondoltam bele, de azt tudtam, hogy nagyon szeretem a futballt, és mindig nagyon vártam a meccseket, meg a különböző ...