Nem megszokásból alakult ki, hogy a góljaim után az égre nézek, hanem azért, mert ilyenkor, és a mérkőzések után is hála van a szívemben Isten felé, mert tudom, hogy tőle kaptam a tehetségemet.

Ezért próbálok mindent úgy alakítani, nem csak a pályán, hanem az egész életvitelemben, hogy neki tetsszen. Nekem ez mindig nagyon fontos volt.

Nagyon fiatalon, az iskolában már tudtam, hogy tehetséges vagyok, tehetségesebb, mint a többiek. Bárhol, ahol játszottam, a mezőnyben kiemelkedtem, de arra nem gondoltam, hogy ez mit jelent. Hogy válogatott játékos lehetek, vagy milyen szinten játszhatok később, ebbe nem gondoltam bele, de azt tudtam, hogy nagyon szeretem a futballt, és mindig nagyon vártam a meccseket, meg a különböző teremtornákat. Közben fokozatosan fejlődtem.

Hullámvölgyek azért végig voltak a pályafutásom során. Ez hozzátartozik a futballhoz, egy játékos pályafutásához.

A sérülések és a műtétek is sajnos. Pályafutásom során két boka és két térd műtétem volt, de mindegyik után kicsit erősebben tértem vissza. Mindig, mikor hosszabb kihagyás várt rám, azonnal pozitívan kezdtem el gondolkodni, hogy ebből a sérülésből vissza fogok jönni, erősebb leszek, mint előtte, és nem hallgattam azokra, akik a sérüléseim után leírtak, hiszen akkor már harminc évesen abbahagytam volna a futballt, vagy nem lett volna belőlem semmi.

A sérüléseim alatt az Istenbe vetett hitemet a Bibliát olvasva mindig igyekeztem megerősíteni, és a hitem az egész pályafutásomat meghatározta.

És valóban, minden sérülésem után kicsit megerősödtem.   

Sajnos most is épp egy sérülésből igyekszem visszatérni. Három-négy hetet edzettem már a csapattal, de nem rég volt egy kis visszaesésem. Úgy éreztem, hogy már közel vagyok ahhoz, hogy újra a keretben lehessek, de meghúzódtam. Most ebből próbálok kijönni.   

Már a pécsi időszakomban is voltak nehézségek, főleg fizikálisan, hiszen a felkészüléseket nem nagyon tudtam végigcsinálni, mindig volt valami bajom, fájt a térdem, fizikálisan gyenge voltam. A későbbiek során ezt a lemaradást kellett behoznom, ami elég sokáig tartott. Angliában is azért sérültem meg az első év után, mert fizikálisan még nem voltam kész.

Mikor kikerültem Angliába, az első perctől nagyon élveztem azt az egész helyzetet. Azt, hogy ott lehetek, és tudtam, csak rajtam múlik, hogy meddig leszek kint. Örülök neki, hogy hamar fölvettem azt a ritmust, meg azt a stílust, ami kint van. Szenvedtem is érte, de sikerült.

Sokat segített ebben Roy Hodgson, aki egy igazi angol úriember. Nagyon felkészült edző, nagyon jó ember, és nagyon sokat tanultam tőle. A poszt szerinti játékot tőle tanultam meg.

Volt előtte olyan edzőm is, mint Tony Mowbray, akinek a támadófutball volt a mindene, és a védekezés szempontjából annyira nem voltunk erősek, de tőle is sokat tanultam.

 Rajtuk kívül megemlíteném még Garami Józsi bácsit, aki a Fradiban volt edzőm. Nagyon felkészült edző volt, nagyon jól látta a játékot, kiválóan összerakta a csapatot, nagyon sokat tudott a futballról, viszont nyilván az egy másfajta futball volt, mint Angliában, hiszen Magyarországon a Fradival mi nagyon domináns szerepben voltunk. Angliában egy középcsapatban játszva sokkal több mindenre kell figyelni, a védekezést meg kell szervezni, és minden játékosnak pontosan tudnia kell, hogy mi a feladata.

Az edzői szakma engem is érdekel, pályafutásom után szívesen kipróbálnám magam edzőként, előbb kisebbekkel, hiszen én is látom azt, hogy mennyire fontos az, hogy a megfelelő alapokat már gyerekkorban megkapják a játékosok, és a későbbiekben már tényleg csak rajtuk múljon, mire vihetik a nagyok között.

Angliai időszakom során a sérüléseken kívül igazából egy nagyobb hullámvölgy volt, amikor a Fulhambe kerültem, és teljesen megváltozott a szemléletem a futballról, arról, hogy mi a szerepem a pályán. Mire ezt megértettem, addigra el is veszítettem a helyemet a csapatban, de szerencsére úgy alakult, hogy vissza tudtam térni ebből a hullámvölgyből.  

Hogy mit szerettem a legjobban Angliában? Alapvetően a futballhoz kötődő dolgokat: a stadionokat, az ottani játékstílust és a meccsek hangulatát. Meg a nyugalmat.

A válogatottbeli szereplésem kapcsán is voltak hullámvölgyek, de mégsem lehet bennem hiányérzet, amiben komoly szerepet játszik az Európa Bajnokságon való szereplésünk. Pedig volt idő, amikor reálisan nézve elég távolinak tűnt, hogy EB-n fogunk szerepelni. Kellett jó pár év, hogy a játékstílusunk is összeálljon és a körülmények is megfelelően alakuljanak, de végül minden összejött, jól tudtunk szerepelni a válogatottal. Ezeket az élményeket soha nem fogom elfelejteni.

Ami az idei bajnokságot illeti, nagyon bízom a csapatban. Azt látom, hogy az egész társaság nagyon együtt van. Bízok benne, hogy meg fogjuk nyerni a bajnokságot, de nagyon nehéz lesz, mert a Videoton ugyanolyan kiegyensúlyozottan játszik, nekik is erős csapatuk van, de úgy gondolom, az előny nálunk van abból a szempontból, hogy nagyszerű szurkolótáborunk van, és ez sokszor át tudja lendíteni a csapatot a holtponton.

Jövő héttől már én is együtt szeretnék edzeni a csapattal, aztán gyorsan utol kell érni magamat. Most versenyt futok az idővel, hogy én is tudjak segíteni a többieknek.

Remélem, minél hamarabb találkozunk!

Gera Zoltán

Szerkesztő/szellemíró: Dr. Szabolcsi Ákos

Képek:

Arian Dennis/AFP/Getty Images, http://news.bbc.co.uk/2/hi/in_depth/8653442.stm

http://www.zimbio.com/Roy+Hodgson+Zoltan+Gera/pictures/pro

https://www.gettyimages.com/detail/news-photo/west-bromwich-albion-manager-tony-mowbray-is-overlooked-by-news-photo/832724276