Önöknek is feltűnt már, hogy valahányszor a siker önfeledt pillanataiban a sportolók köszönetet mondanak mindazoknak, akik hozzásegítették őket a győzelemhez, akkor szinte kivétel nélkül megemlítik a szüleiket, a családjukat, a barátaikat, a csapattársakat, az edzőket, a segédedzőket, a vezetőket, a masszőröket…, de a pszichológust valahogy rendre kifelejtik a sorból?

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy mi lehet ennek az oka, és hosszas elmélkedés után tudják mire jutottam?

Arra, hogy a sportolók valószínűleg azért nem tesznek említést a pszichológusukról, mert még mindig az van a köztudatban, hogy ha segítséget kérek egy pszichológustól, akkor valami biztosan nem stimmel velem…

Nem akarok persze ...