„Mester! Igazi robbanékony, gólvágó csatár szeretnék lenni! Mit gondol, tudna nekem segíteni, hogy még gyorsabb lehessek a pályán?”

Ezekkel a szavakkal kerestem meg tizenéves koromban egy atléta edzőt, remélve, hogy segítségével jobb futballistává válhatok.

Akkoriban még nem voltak a focisták és a csapatok mellett hivatásos erőnléti edzők, atlétaedzők, mint manapság. Én magam döntöttem úgy, hogy felkeresek egyet, hogy segítsen fejleszteni a technikámat, a gyorsaságomat, a robbanékonyságomat.

És tudjátok mit mondott nekem, mikor először meglátott futni?

Azt, hogy ezt azonnal hagyjam abba, mert ha sokáig nézi, elmegy a kedve a futástól…

Utólag visszagondolva, nem is csoda, hiszen futás közben szertelenül kifelé ...

Volt egyszer egy élvonalbeli futsal játékosedző Magyarországon, valamikor a kilencvenes évek második felében, akinek a csapata vesztésre állt egy roppant kiélezett mérkőzésen, a játékosai pedig szemlátomást nem találtak ellenszert az ellenfél játékára.

Mit tehet ilyenkor a gondterhelt edző?

Hát persze: időt kér!

Az időkérésnél maga köré gyűjtötte a játékosait, majd annak rendje és módja szerint letorkolta őket azzal, hogy márpedig így nem lehet játszani.

Ekkor csodák csodájára az egyikük feltett neki egy egyszerű, de roppant fogós kérdést, mellyel drasztikusan átformálta az edző életének és szakmai pályafutásának hátralevő részét:

- Rendben, Főnök! Akkor mit csináljunk?

Hogy hogyan változtatta meg ez ...

„Ezt a játékot nem megtanulni kell, hanem megérteni” .

Kozma Mihály

Valami furcsa, nehezen megmagyarázható félsszel, félelemmel a gyomromban egy 2014. novemberi napon arra kértem Marc Carmonát, az FC Barcelona világverő futsal csapatának legendás mesterét, hogy szenteljen nekem pár percet az idejéből egy kis szakmai eszmecsere céljából. Bevallom, eleinte tartottam tőle, hogy vajon miről is fogok tudni beszélgetni vele, hiszen az övéhez képest annyira kevéskének éreztem a tudásom, hogy féltem, talán nem is fogjuk megérteni egymást, és a beszélgetés kínosan rövidre sikerül majd.

Aztán jó két óra múlva úgy kellett engem kirángatnia a többieknek mellőle, hiszen észre sem vettem, hogy eltelt az idő, és már a komplett ...

Mivel gyerekkorom óta megszállottan érdekel, hogy milyen okok állhatnak a magyar labdarúgás hanyatlásának hátterében, miért vallanak rendre kudarcot a talpra állítása érdekében megtett kísérletek, illetve hogyan kerülhetnénk újra vissza a világ elitbe (de legalább is az európai foci középmezőnyébe), ezért – többek ajánlása nyomán - megkerestem az UTE Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatóját, Fórián Zsoltot, és feltettem neki egy egyszerű kérdést:

„Szerinted hogyan kell jó focit csinálni?”

- Meggyőződésem szerint erre a kérdésre nagyon sokféle jó válasz létezik, egész egyszerűen azért, mert a labdarúgás nem matematika, itt nem egyetlen jó megoldás létezik. A futballban mind a pályán, mind a pályán kívül ...

„Focista? Ugyan már, az nem is szakma!” – ezt bizony elég sokszor megkaptam gyerekként, valahányszor szóba került, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Ebből már nyilván kitalálhattátok, hogy számomra erre a kérdésre kezdettől fogva csak egyféle válasz létezhetett: focista!

„B-tervem” soha nem is volt.

Félre ne értsetek, nem azért, mert annyira „nagyra voltam” a tehetségemmel kissrácként, hanem mert tényleg a futball töltötte ki az életemet. A képességeimmel persze tisztában voltam, de sosem gondoltam azt, amit válogatottbeli játékostársam, Dárdai Pali írt rólam (megjegyzem, nagyon megtisztelően) tavaly megjelent önéletrajzi könyvében, hogy én egy „csodagyerek” lettem volna.

Az engem körülvevő, az idő ...

Sose felejtem el azt a napot, mikor első felnőtt edzőm, Szusza Feri bácsi az öltözőben rám nézett, szó szerint hozzám vágta a 11-es számú lila-fehér dresszt – ami addig az egyébként nagyszerű balszélső, Rossi Ferencé volt – és így szólt:
“Na, Kisöreg, fogjad ezt a dresszt, és úgy vigyázzál rá, hogy ez a dressz fél évig a tiéd, de ha nem vigyázol rá, én utána többé meg se ismerlek!”

Feri bácsi egyébként mindig csak Kisöregnek szólított, mert a nevemet sose tudta megjegyezni.

Akkor még talán fel se fogtam, mekkora fordulatot hoz ez a kicsit talán durvának tűnő mozdulat az életembe, olyannyira, hogy elsőre majdnem meg is sértődtem, amiért úgy hozzám vágta azt a mezt az öltözőben.

Aztán persze rögtön ...