Horváth Feri barátommal a Téglaégető utcai sporttelep kis „dühőngője” volt az első „hazai pályánk”. Kettő a kettő ellen, egyérintőben évekig verhetetlen párost alkottunk: hátul szívemet-lelkemet beleadva igyekeztem „lehúzni a rolót”, Feri pedig elől ontotta a gólokat az ilyen és ehhez hasonló ollózós, akrobata mozdulataival:

Hosszú évekig nem találtunk legyőzőre, pedig mindenkit kihívtunk, aki csak arra járt. Mi legalább is mindenkinek így adjuk elő ezt a történetet :)

Viccet félretéve, biztos vagyok benne, hogy ha az a pálya mesélni tudna, aligha hazudtolna meg, annál is inkább, mivel suli után jóformán minden időnket ott töltöttük. Ott és a Havanna lakótelepi két kisdomb közötti füvesen. Meg persze a ...

Csak ültem a San Siro nézőterének legtetején, a hazai ultrák fölötti szektorban, hallgattam, ahogy szinte az egész stadion együtt énekli a C’ e’ Solo l’Intert, majd néztem, ahogy a Pazza Inter Amalla dallamára a közönség élőképe kék-feketébe öltöztette az egész lelátót és azt kérdeztem magamtól: vajon lesz olyan korszaka az életemnek, mikor már nem fogok rajongással tekinteni erre az országra?

No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen minden történetet a legelején illik kezdeni!  

Szóval az úgy kezdődött, hogy négyfős társaságunk elérkezettnek vélte az időt, hogy végre igazi focit nézzünk a stílusos és szenvedélyes élet egykor szebb napokat megélt hazájában, Olaszországban. Mivel a Jóisten, az időjárás, Serie ...

Réka több mint 15 évig élt mindennapos fájdalommal.

Rékának minden nap fájt a dereka.

Réka minden orvost végigjárt, mígnem az egyik azt mondta neki, hogy 2, azaz kettő kilogrammnál nagyobb súlyt nem emelhet, különben kerekesszékben végzi.

Réka ekkor döntött úgy, hogy befejezi az orvoshoz járást, mert ilyen életszerűtlen tanáccsal nem tud mit kezdeni. Ha még nem mondtam volna:

Réka egyedül neveli a gyermekét. Hogy neveljen valaki gyereket úgy (ráadásul egyedül), hogy két kilónál többet nem emelhet?

Réka valahogy eljutott az egyik kezdő kettlebell tanfolyamomra, ahol megtanítottunk neki egy húsz perces bemelegítő gyakorlatsort.

Elmondása szerint azóta az első húsz perc óta nem érez fájdalmat.

15 év óta ...

Ami azt illeti, nem gondolkodtam még azon, hogyan állítanám össze eddigi pályafutásom álomcsapatát, de az igazat megvallva, karrierem során annyi kiváló játékossal volt szerencsém együtt játszani, hogy egészen biztosan komoly fejtörést is okozna a legveretesebb kezdő tizenegy összeállítása.

Hála Istennek már nagyon fiatalon, 17 évesen sikerült kikerülnöm próbajátékra egy igazi sztárcsapathoz, a Galatasarayhoz, mely három évvel az érkezésem előtt megnyerte az UEFA Kupát, és abban a szezonban is a Bajnokok Ligájában szerepelt. Csaknem két hétig tesztelt a legendás török edző, Fatih Terim által vezetett szakmai stáb, és végül leszerződtettek. A tétmérkőzéseken ugyan a tartalékoknál vettek számításba, de végig a felnőtt ...

Idén rendkívül bőkezű volt velem a sors, hiszen a 2018-as év eddig öt csodálatos elismeréssel is megjutalmazott, melyekre egytől egyig rendkívül büszke vagyok. Többségük természetesen a kézilabdához kötődik, viszont mind az öthöz hihetetlenül hosszú út vezetett.

Családomban a sport iránti rajongás nem volt előzmények nélküli, hiszen édesapám, idősebb Köstner Vilmos, válogatott atléta volt, akiből később a DVSC színeiben labdarúgó, majd első osztályú, illetve FIFA-kerettag futball játékvezető lett. Tőle ragadt rám a foci szeretete, olyannyira, hogy a DVSC különböző korosztályos csapataiban magam is aktívan futballoztam.  

A kézilabdával egészen 14 éves koromig, vagyis 1968-ig semmilyen kapcsolatom nem volt. Ekkor ...

Ha azt kérdezitek, hogyan kerültem kapcsolatba a nyíltvízi hosszútávúszással, nos, a válaszom az, hogy az egész egy telefonhívással kezdődött.

Helyesebben: egy telefonhívással és egy Balaton-átúszással.

Történetem gyökerei egészen 2009-ig, sőt, bizonyos értelemben még annál is sokkal régebbre nyúlnak vissza.

Történt ugyanis, hogy 1991-ben Egerszegi Krisztina szülővárosomba, Hódmezővásárhelyre látogatott, ahol személyesen is találkoztam vele, megfogtam a kezét, mindenhova követtem, és elhatároztam, hogy egy napon én is olimpiai bajnok leszek.

Attól a naptól fogva az úszásnak, illetve olimpiai álmaim megvalósításának szenteltem az életemet.

Bár a sikerek nem kerültek el, hiszen 14 évesen ...

Tudjátok ki szerezte a magyar olimpiai csapat első érmét a 2012-es londoni játékokon?

Annyit segítek, hogy 20 év után nyert újra olimpiai érmet a magyar cselgáncssport számára!

Az igazat megvallva, könnyű helyzetben vagyok ennek a feladványnak a megválaszolása kapcsán, hiszen a magyar kézilabda válogatott tagjaként én is ott voltam, amikor a bronzérem megszerzése után – a magyar sportolói delegáció ünneplése közepette - belépett az olimpiai faluba.

Nem véletlen tehát, hogy életem végéig nem fogom elfelejteni sem a nevét, sem pedig azokat a pillanatokat, hiszen sikere egy hihetetlenül pozitív, bizakodó hangulatot teremtett valamennyiünk számára, amely végigkísérte a játékokat.

Az olimpiai falun belül a körülbelül ...

Önöknek is feltűnt már, hogy valahányszor a siker önfeledt pillanataiban a sportolók köszönetet mondanak mindazoknak, akik hozzásegítették őket a győzelemhez, akkor szinte kivétel nélkül megemlítik a szüleiket, a családjukat, a barátaikat, a csapattársakat, az edzőket, a segédedzőket, a vezetőket, a masszőröket…, de a pszichológust valahogy rendre kifelejtik a sorból?

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy mi lehet ennek az oka, és hosszas elmélkedés után tudják mire jutottam?

Arra, hogy a sportolók valószínűleg azért nem tesznek említést a pszichológusukról, mert még mindig az van a köztudatban, hogy ha segítséget kérek egy pszichológustól, akkor valami biztosan nem stimmel velem…

Nem akarok persze ...

Nem megszokásból alakult ki, hogy a góljaim után az égre nézek, hanem azért, mert ilyenkor, és a mérkőzések után is hála van a szívemben Isten felé, mert tudom, hogy tőle kaptam a tehetségemet.

Ezért próbálok mindent úgy alakítani, nem csak a pályán, hanem az egész életvitelemben, hogy neki tetsszen. Nekem ez mindig nagyon fontos volt.

Nagyon fiatalon, az iskolában már tudtam, hogy tehetséges vagyok, tehetségesebb, mint a többiek. Bárhol, ahol játszottam, a mezőnyben kiemelkedtem, de arra nem gondoltam, hogy ez mit jelent. Hogy válogatott játékos lehetek, vagy milyen szinten játszhatok később, ebbe nem gondoltam bele, de azt tudtam, hogy nagyon szeretem a futballt, és mindig nagyon vártam a meccseket, meg a különböző ...

...mert hisszük, hogy az ember mindenre képes

Gondoltátok volna, hogy már akkor is pénzt kerestem a Teqballal, amikor a Teqball még nem is létezett?

Pedig akár hiszitek, akár nem, tényleg így volt!

De még mielőtt bárki is nagyképűséggel vádolna, némi magyarázattal tartozom ehhez a meglehetősen blikkfangos felvezetéshez.

Először is, azok kedvéért, akikkel még nem ismerjük egymást, szeretnék bemutatkozni: Borsányi Gábor vagyok, a száz százalékban magyar fejlesztésű és gyártású, immáron világszerte ismert és napról napra népszerűbb sporteszköz, a Teqball egyik feltalálója.

Bár gondolom már mindenki kitalálta, de a rend kedvéért azért elmondom: a fenti képen én a baloldali pasas ...